Ha a menekültválság alakulása számos szempontból a magyar miniszterelnök irányvonalát és választásait látszik is igazolni, a válságkezelési stratégia Orbán Viktornak legkevésbé tetsző elemét eddig nem sikerült alapjában megingatni.
Pedig az elmúlt hónapokban már úgy tűnt, hogy a már az EU-n belül tartózkodó menekültek tagállamok közötti szétosztása, ismertebb nevén a „kötelező menekültkvóta” ötlete látványosan kudarcot vallott. Hiába adta áldását a tagállamok többsége (négy ország ellenkezésén átlépve) tavaly szeptemberben az ideiglenes áthelyezési mechanizmusra vonatkozó javaslatra, a két év alatt megcélzott 160 ezer menekültből mostanáig alig több mint ötszázat vettek át Görögországtól és Olaszországtól a tagállamok.
A döntés elszabotálásának egyik oka és egyben ürügye az volt, hogy Görögország késlekedett a menedékkérők regisztrálását végző fogadóállomások, a hot spotok felállításával és beüzemelésével. De, nehéz végrehajthatósága mellett volt egy másik, egészen banális oka is az áthelyezés halogatásának: nem nagyon volt kit egy másik országba küldeni. A Görögországba érkező migránsok többsége korábban mindenféle regisztráció nélkül, újabban regisztrálás után egyszerűen továbbvonult a nyugat-balkáni útvonalon keresztül Németország felé.
A helyzet mostanra gyökeresen megváltozott. Miközben ugyanis Törökország felől egyelőre napi 2-3 ezres nagyságrendben továbbra is érkeznek a menedékkérők, addig a nyugat-balkáni országok Ausztria beintésére lényegében elzárták a továbbhaladási útvonalat. Ennek következtében menedékkérők tízezrei torlódtak fel a görög oldalon. Bekövetkezett az, amire már korábban számítani lehetett: a hellén állam a következő napokban egyetlen óriási menekülttáborrá válhat, és az EU és tagállamainak pénzügyi és anyagi segítségére szorul majd, hogy úrrá legyen a fenyegető humanitárius katasztrófán. Miként az is teljesen életszerű, hogy a menekültek egy része útvonalat vált, és Albánián, majd Olaszországon, illetve Bulgárián és Románián keresztül próbál eljutni a kontinens belsejébe.
Akárhogy is, a görög bástya bedőlése a menekültek elosztása szempontjából új helyzetet teremthet. A schengeni külső határok effektív védelme két külső országhoz, Törökországhoz és a görög határ északi oldalán Macedóniához került, legalábbis a közös európai határ- és parti őrség létrehozásáig. Az áthelyezés szószólói szerint így már a menekültkvóta és a görög határőrizeti képesség összekapcsolásának sincs értelme. Másfelől mostanra fizikailag is megjelentek Görögországban azok a tömegek, akiket át kellene venniük más tagállamoknak, tehermentesítve a görögöket.
Ebből pedig az is következik, hogy növekedni fog a nyomás az ideiglenes menekültkvótáról hozott tanácsi döntés végrehajtására, és az EU-török cselekvési terv keretében a menekültek önkéntes áttelepítésére. Cserébe azért, hogy Törökország Görögországgal együttműködve megállítsa a menekültáradatot. Végül is ez utóbbi az a kérdés, amiben mindenki, még Orbán és nagy ellenlábasa, Angela Merkel is egyetért.
A változó szélirányra a magyar kormányfő is gyorsan ráérzett, amikor a február 18-19-i EU-csúcs után ellenállást hirdetett az áthelyezési és az áttelepítési tervekkel szemben. Ennek a védekező stratégiának a része a külföldiek betelepítéséről bejelentett referendum is, ami úgy tűnik, hogy a látszattal ellentétben nem az ideiglenes kötelező kvótáról született múltbeli megállapodásról, hanem a jövőben esetlegesen bekövetkező hasonló uniós döntésekről szólna. Az EU-szinten meghozott múltbeli döntés ilyen módszerrel történő megkérdőjelezése a Bizottság és mások szerint jogsértő, politikailag a rossz példa okán pedig kifejezetten veszélyes volna.
Ebből az is következhet, hogy Magyarországnak elvileg be kell fogadnia a 160 ezres keretből rá jutó 1294 menekültet, ha csak az Európai Bíróság nem ad igazat a tanácsi határozat ellen benyújtott keresetnek. A „betelepítésből” a befogadandók számától függetlenül kardinális kérdést csináló magyar kormány feje felett azonban továbbra is Damoklész kardjaként lebeg egy állandó áthelyezési mechanizmus, amiről az ideigleneshez hasonlóan minősített többséggel dönthetne a Tanács, előre borítékolva a magyarok számára a leszavazást.
Egyfelől már a Tanács asztalán hever a Bizottság tavaly őszi javaslata egy állandó menekültkvóta alkalmazásáról. Erre a javaslatra azonban hamarosan ráerősíthet a dublini rendelet (Dublin 3) reformja, amiről a Bizottság várakozások szerint még a március 17-18-i EU-csúcs előtt közzé tesz egy közleményt. Ez még nem a jogszabályi javaslat. Eddig úgy nézett ki, hogy az „új” Dublinnak egy kötelező áthelyezési mechanizmus is része lesz, így érthető a magyar miniszterelnök idegessége. Brüsszel azonban egy másik opciót is mérlegel, ami csak krízishelyzetben indítaná be a menekültek elosztását (például egy tényleges ukrajnai exodus esetén).
A menekültek Törökországból történő áttelepítése ugyanakkor önkéntes lesz, és kezdetben nyilván a tagállamoknak csak egy szűkebb csoportja vesz majd benne részt. A németek abban bíznak, hogy ahogy a törököknek sikerül megakasztani a menekültáradatot, úgy nő majd a készség más országokban is arra, hogy beszálljanak a rendszerbe.
Berlin – amely az utóbbi hónapokban rengeteg időt és energiát fordított Ankara meggyőzésére – bízik a török módszer sikerében. De, azt is tudja, hogy ehhez idő kell, abból van pedig a legkevesebb.
A kötelező menekültkvótát elutasító magyar állásponttal mostanáig több olyan ország is rokonszenvezett, amely annak idején erre szavazott. Azért, mert közülük többen – így a soros holland EU-elnökség is – belátta, hogy a schengeni külső határok szabad átjárhatósága mellett a menekültkvóta biankó csekk, az áthelyezés pedig nyitott végű folyamat.
Korábban még a magyar miniszterelnök is készséget mutatott az áthelyezési mechanizmus mérlegelésére, ha egyszer helyreáll a végeken a rend. Ha török segítséggel és egyéb intézkedéseknek köszönhetően belátható időn belül sikerül stabilizálni a helyzetet, és megálljt parancsolni a migrációs hullámnak, akkor az áthelyezés is új megvilágításba kerülhet. Ha ebben az esetben sem változna a magyar álláspont (márpedig a referendum bejelentése erre utal), és minden fronton (így az áttelepítésben is) rugalmatlan maradna, akkor a magyar miniszterelnök az EU napos oldaláról ismét az árnyékosra kerülhet, helyet cserélve a hozzá hasonló elszántságot és kitartást mutató Angela Merkellel. Igaz, ettől még a saját hazájában próféta lehet.
Gyévai Zoltán, BruxInfo főszerkesztő
