Címkék

adócsalás (1) adóelkerülés (1) alibi (1) állatvédelem (1) alteregó (1) andor (1) barroso (3) bikaviadal (1) Bizottság elnöke (1) bővítés (1) Brexit (1) Brüsszel (1) brüsszel (1) cameron (1) Canete (1) CEU (2) corrida (1) Covid19 (1) csúcstalálkozó (1) diktátorok (1) dzsihadisták (2) elnökség (1) energia (3) EPP (1) észak afrika (1) euró (3) európai bíróság (1) európai bizottság (5) Európai Külügyi Szolgálat (1) európai parlament (2) euroszkeptikus (1) EU jövője (1) finnek (1) finnország (1) fizimiska (1) forrás (1) Franciaország (2) gáz (1) görögország (2) igazi (1) Jourová (1) juncker (4) kartell (1) kétsebesség (1) kína (1) Kohl (1) korea (1) koronavírus (1) korrektség (2) közel kelet (1) kvótaper (1) Le Pen (1) luxemburg (1) Macron (3) maghreb országok (1) Magyarország (2) manchester (1) mediterrán térség (1) menekültek (4) menekültkvóták (2) merénylet (1) Merkel (1) merkel (3) Moscovici (1) Nagy-Britannia (1) NATO (2) navracsics (2) Németország (1) néppárt (1) orbán (4) Orbán (1) orosz (2) Oroszország (2) paktum (2) pittella (1) plusz (1) portfolioblogger (1) putyin (1) Putyin (1) reding (1) sajtóebéd (1) sajtóreggeli (1) sajtóvacsora (1) Salisbury (1) sarkozy (2) Schengen (1) solana (1) spájz (1) Stoltenberg (1) strasbourg (1) szakmai (1) sziriza (1) szolidaritás (1) szóvivő (1) tajani (1) támogatás (1) teljesítmény (1) terror (1) terrorizmus (1) timmermans (1) törökország (1) újságíró (1) Ukrajna (1) unortodox (1) választások (1) versenyképesség (1) WHO (1) Címkefelhő

twitter

Facebook

BruxInfo hírek

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Paktumdilemmák

2011.04.01. 09:54 Gyévai Zoltán

Látványosan eltért a Magyarország által éveken át követett irányvonaltól Orbán Viktor, amikor a néhány nappal ezelőtti EU-csúcson 23 más tagállamtól eltérően nem csatlakozott az „euró plusz paktumhoz”. Először fordul ugyanis elő, hogy hazánk, amelynek eddig elvi fenntartásai voltak a kétsebességes Európával szemben, önként marad ki egy, az integráció elmélyítését célzó kezdeményezésből. Rajtunk kívül csak a közismerten euroszkeptikus britek, az egyre gyakrabban hasonló attitűdöt felvállaló csehek és a parlament támogatásának híján a svédek döntöttek a távolmaradás mellett.

A magyar kormányfő kertelés nélkül megmondta, hogy a versenyképesség egyes kulcsterületein még szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt előirányzó paktummal egyetlen dolog nem stimmel, éspedig az, hogy a magyar érdekekkel ellentétes adóharmonizáció irányába tolja az EU-t. A felzárkózás szakaszában lévő országok számára valóban fontos, hogy az adóversenyben rejlő előnyöket kihasználva magukhoz vonzhassák a külföldi tőkebefektetéseket. A paktum azonban korántsem fogalmaz egyértelműen, ráadásul számos olyan ország is a részvétel mellett döntött, amely a magyaroknál semmivel sem kevésbé ellenzi a társasági adóalap vagy éppen az adókulcs harmonizációját. Mi akkor itt a bökkenő? Az, hogy a magyar kormányfő szerint az adóversenyt ellenző nagy tagállamok úgyis megtalálják majd a módját annak, hogy keresztülvigyék az akaratukat. Orbán figyelmét vélhetően nem kerülte el az, ahogy Merkel és Sarkozy néhány hete alaposan megszorongatta a frissen kinevezett ír miniszterelnököt, az adópolitikai engedményektől téve függővé az ír mentőcsomagban rögzített kamatterhek enyhítését. A „Brüsszel diktátumából” nem kérő magyar vezető nyilván nem szeretné, ha egyszer neki is hasonló élményben lenne része.

De ha rövid távon lehet is ráció a magyar döntésben (amíg az eurózóna válságban van, addig nem feltétlenül kell sietni a csatlakozással, és jobb megőrizni bizonyos önálló gazdasági és pénzügyi mozgásteret), maga Orbán világított rá arra, hogy miért lehet súlyos stratégiai hiba, ha tartóssá válik ez a paktumon kívüli állapot. A miniszterelnök szerint ugyanis a paktum egyáltalán nem kamu, azt nagyon komolyan kell venni. Érdekes, hogy egy másik partvonalon álldogáló szereplő, a megrögzötten euroszkeptikus Václav Klaus cseh elnök is éppen azzal érvelt a paktumban való részvétel ellen, hogy annak a fele sem tréfa, mert a politikai unió felé sodorja az EU-t.

És éppen ez az: szabad-e Magyarországnak kimaradnia a látens fiskális aggodalom miatt egy komoly, messzire előremutató politikai kezdeményezésből, eleve lemondva arról, hogy annak alakulására hatással legyen? Az csak egy dolog, bár nem elhanyagolható, hogy jövő márciusban, amikor az „euró plusz paktumot” alkotó 23 ország állam- és kormányfői az EU-csúcs előtt, közben vagy utána asztalhoz ülnek, a négy kívül maradó tagország vezetőinek el kell majd hagyniuk az üléstermet. Ennél is fontosabb azonban az, hogy az EU-n belül a jövőben egyre inkább ez az új formáció lehet a „gravitáció központja”, potenciálisan maga mögött hagyva másokat. Ha az elszigetelődéstől még az egyébként sokkal több aduval (védelmi politika, pénzügyi központ stb.) rendelkező britek is tartanak (lásd Nick Clegg miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát), akkor ez a kisebb országokra hatványozottan érvényes.

Éppen ez a felismerés áll amögött, hogy a lengyelek minden meglévő fenntartásuk ellenére csatlakoztak a konvojhoz. Ahogy egy lengyel diplomata fogalmazott, „két kézzel kapaszkodunk, nehogy lemaradjunk”. Az sem véletlen, hogy éppen Varsó makacskodására bővítették ki az eredetileg csak az eurózóna 17 tagjára tervezett együttműködést „euró plusz paktumra”. Persze Magyarország számára sem veszett el semmi, hiszen az euróstabilitási paktum ajtaja nyitva áll. Előbb-utóbb saját érdekünkben jó lenne beslisszolni rajta.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán euró merkel sarkozy plusz paktum euroszkeptikus

A bejegyzés trackback címe:

https://bruxelles.blog.hu/api/trackback/id/tr362790544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása