Címkék

adócsalás (1) adóelkerülés (1) alibi (1) állatvédelem (1) alteregó (1) andor (1) barroso (3) bikaviadal (1) Bizottság elnöke (1) bővítés (1) Brexit (1) Brüsszel (1) brüsszel (1) cameron (1) Canete (1) CEU (2) corrida (1) csúcstalálkozó (1) diktátorok (1) dzsihadisták (2) elnökség (1) energia (3) EPP (1) észak afrika (1) euró (3) európai bíróság (1) európai bizottság (5) Európai Külügyi Szolgálat (1) európai parlament (2) euroszkeptikus (1) EU jövője (1) finnek (1) finnország (1) fizimiska (1) forrás (1) Franciaország (2) gáz (1) görögország (2) igazi (1) Jourová (1) juncker (4) kartell (1) kétsebesség (1) kína (1) Kohl (1) korea (1) korrektség (2) közel kelet (1) kvótaper (1) Le Pen (1) luxemburg (1) Macron (3) maghreb országok (1) Magyarország (2) manchester (1) mediterrán térség (1) menekültek (4) menekültkvóták (2) merénylet (1) merkel (3) Merkel (1) Moscovici (1) Nagy-Britannia (1) NATO (2) navracsics (2) Németország (1) néppárt (1) orbán (4) Orbán (1) orosz (2) Oroszország (2) paktum (2) pittella (1) plusz (1) portfolioblogger (1) Putyin (1) putyin (1) reding (1) sajtóebéd (1) sajtóreggeli (1) sajtóvacsora (1) Salisbury (1) sarkozy (2) Schengen (1) solana (1) spájz (1) Stoltenberg (1) strasbourg (1) szakmai (1) sziriza (1) szolidaritás (1) szóvivő (1) tajani (1) támogatás (1) teljesítmény (1) terror (1) terrorizmus (1) timmermans (1) törökország (1) újságíró (1) Ukrajna (1) unortodox (1) választások (1) versenyképesség (1) Címkefelhő

twitter

Facebook

BruxInfo hírek

  • Hibás feed URL.

Friss topikok

Brit kilépés: Gyalog-galopp

2017.06.11. 11:33 Gyévai Zoltán

A brit konzervatívok bemutatták, hogyan lehet rövid időn belül kétszer belépni ugyanabba a folyóba. Egy évvel David Cameron orbitális tévedése után, aminek a Brexit lett a következménye, utódja, Theresa May is totálisan elszámította magát. Az előrehozott választásoktól azt remélte, hogy erős mandátumot kap a brit kilépés öncsonkító változatának, a „durva Brexitnek” a kitárgyalására. Ehelyett meggyengült pozícióban, béna kacsaként ülhet tárgyalóasztalhoz az EU-val, és alighanem búcsút inthet mindannak, amire felesküdött. Úgy látszik, hogy a brit konzervatívok kezébe nem való a kártya. Rendre befaragnak, ha 19-re lapot húznak.

Theresa May és kormányának helyzete a választás után valamelyest a Monty Phiton híres filmjére, a Gyalog-galoppra emlékeztet, amelyben egy bajvívás során az összes végtagját elvesztő lovag felajánlja az ellenfelének, hogy egyezzenek ki egy döntetlenben.

Egy évvel a brit kilépésről döntő népszavazás után ahelyett, hogy oszolna, egyre sűrűbb köd ereszkedik Albionra. A brit oroszlán fogatlan. A választást azért hozták előre, hogy tisztázza a helyzetet. Az lett a vége, hogy soha nem volt még ekkora a bizonytalanság. A szavazásban látszólag kevés logikát lehet felfedezni, de ezért a legkevésbé a brit választók okolhatók. Ember legyen a talpán, aki ennyi félrevezető információ és hazugság mellett el tudott igazodni. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy May azokra az északír unionistákra hagyatkozhat, akik számára életbe vágóan fontos, hogy ne legyen hard Brexit, mert az rendkívüli komplikációkat okoz az ír-északír határon. De, annak is csalódnia kellett, aki a szavazásban jó lehetőséget látott a Brexit visszacsinálására. Az emellett leginkább kiálló liberális demokraták gyengén muzsikáltak, a skót nacionalisták pedig közel 20 képviselői helyet buktak. A Munkáspárt, amelyik talán a legtöbbet nyert, nem kampányolt a Brexit ellen.

A brit választók mégis bölcsebbnek bizonyultak az alaposan leszerepelt politikusoknál. A parlamenti erőviszonyok megváltoztatásával elérték, hogy a brit kormánynak valószínűleg fel kell adnia a széles körben önsorsrontónak tartott nyers kilépési forgatókönyvet, és egy, a brit alattvalók által preferált „simább földetérésről” kell megállapodnia az Európai Unióval.

May a toryk radikális szárnyának nyomására eredetileg az EU-val való teljes szakításra szavazott úgy, hogy az Egyesült Királyság nem maradna a belső piacon és a vámunióból is kilépne, csak, hogy korlátozhassa az EU-ból érkező bevándorlást. Ez azonban egy rendkívül kétes kimenetelű vállalkozás, aminek a brit gazdaság láthatja a kárát. Mivel Theresa May ennek a tárgyalási célnak a megerősítését várta az előrehozott parlamenti választástól, parlamenti többsége elvesztésének (csúfos kudarcának) egyenes következménye, hogy erre nincs többé felhatalmazása.

Vagy, ha a történtek ellenére is kitart eredeti álláspontja mellett, akkor saját pártjának bennmaradás-párti tagjai az ellenzékkel összefogva bizalmatlansági szavazást kezdeményezhetnek ellene és akár le is válthatják.

Mindez előrevetíti azt, hogy az újonnan megalakuló brit kormánynak felül kell vizsgálnia a tárgyalási stratégiáját. Ha a durva földet érés már nem aktuális, akkor tulajdonképpen a norvég modell tűnik a leginkább kézzelfekvőnek. Norvégiának az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjaként készpénz befizetése ellenében hozzáférése van az egységes belső piachoz, nem vehet viszont részt a döntések meghozatalában. Egy ilyen végeredmény meghátrálás lenne a toryknak, akik eddig azt képviselték, hogy egy rossz megállapodásnál még az is jobb, ha nincs megállapodás. Cserébe minimalizálni lehetne a brit kilépés okozta károkat mindkét oldalon, és főleg az érintett állampolgárok számára.

Ehhez egyes  vélemények szerint Londonnak lényegében nem is kellene semmit sem tennie, mert mostanáig nem élesítették be az EU-szerződésnek azt a paragrafusát, ami az Európai Gazdasági Térségből való kilépéshez szükséges. Magyarán csak az EU-ból lépnének ki, de az EGT-ből nem. 

De, vajon milyen mértékben nőtt meg a június 8-i szavazás után a Brexit visszavonásának az esélye? Mint fentebb rámutattunk, a parlamenti választás nem feltétlenül a kilépés elutasításáról szólt, amit a Brexit ellen kampányoló pártok viszonylag gyenge szereplése is mutat. Ettől függetlenül nem lehet teljességgel kizárni azt, hogy amennyiben a kilépési tárgyalások alatt sorozatos krízisek állnak elő, lejtmenetbe megy át a gazdaság és a kormányt megbuktatják, akkor még egy újabb választás sem kizárt. És abban az esetben már bármi elképzelhető. Egyszóval, bár ennek a forgatókönyvnek pillanatnyilag nem látni a realitását, de nem is lehet kizárni kategorikusan.

Miközben a brit sereg soraiban egyre nagyobb a tanácstalanság, addig a tárgyalások előtt néhány héttel az Európai Unió a nyugalom szigeteként hat. Mindez éles kontrasztot mutat azzal az egy évvel ezelőtt uralkodó véleménnyel, ami az EU közelgő szétesését jósolta.

A brit kilépés körüli bonyodalmak a Trump-jelenséggel megfűszerezve ráébresztették az európai polgárokat arra, hogy milyen  sok a veszítenivalójuk. A választók Hollandiában és Franciaországban sem engedtek a populisták szirénhangjainak, és ugyanez várható szeptemberben Németországban is.

A gazdasági növekedés is végre beindult, 2009 óta a legalacsonyabb munkanélküliséggel. Kezd visszatérni a bizalom és ezzel párhuzamosan megnőtt az önbizalom is.

Ráadásul a Brexit szinte ideális lehetőséget kínál arra, hogy egybekovácsolja az EU máskülönben szertehúzó tagállamait. Egyszerűen működik az ősrégi recept: egységet úgy a legkönnyebb teremteni, ha van közös „ellenség”. Bár Nagy-Britanniát senki sem tekinti ellenségnek, de az EU27-ek gondolatban már leírták a briteket és nem közéjük tartozóként kezelik. Legalábbis ezt állítják a Tanácsban dolgozó diplomaták és tisztviselők. 

Arra persze lehetne a bukmékerirodákban fogadni, hogy vajon meddig fog kitartani ez a nagy össznépi harmónia az EU27-ek között. Véleményem szerint akár végig is kitarthat. Az egyes országcsoportok számára igazán lényeges kérdések ugyanis nem ütik egymást. Ha a keleti és a déli tagoknak a szigetországban élő és dolgozó állampolgáraik a vesszőparipájuk, a németeknek és a franciáknak a kereskedelem, a dánoknak, a spanyoloknak és másoknak a halászat, az íreknek meg értelemszerűen a közös határ átjárása. Abban pedig mindenki egyetért, hogy lehetőleg minél több pénzt kell legombolni búcsúzásképpen a britekről.

Úgy tűnik, hogy az EU az erő pozíciójából tárgyal, aminek az az egyszerű tény a fő oka, hogy az Egyesült Királyság hagyja el a fedélzetet és lépne ki az ismeretlenbe, nem pedig az EU27-ek. Ha Nagy-Britannia a Brexit miatt gazdaságilag és politikailag destabilizálódna, horribile dictu Skócia vagy Észak-Írország kiválásával Little-England-re zsugorodna össze, az mindennél ékesebben bizonyítaná, hogy bár az Európai Unión kívül is van élet, belül azért ezerszer biztonságosabb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bruxelles.blog.hu/api/trackback/id/tr2212585217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.