twitter

Facebook

Friss topikok

Hogyan érhet Kohl magasságába Merkel?

2017.06.17. 20:22 Gyévai Zoltán

Ha Kohlnak nem volt elég hálás a történelem azért, amit Európa egységéért tett, akkor Merkelnek soha nem fogja megbocsátani, ha nem él a kínálkozó lehetőséggel.

Több generáció emlékezetébe vésődött be örökre a pénteken elhunyt Helmut Kohl és a néhai Francois Mitterrand történelmi kézfogása 1984. szeptember 22-én, 70 évvel az első világháború kitörése után, a verduni vérszivattyúnál. A két államférfi időszakához nem csak a német-francia kibékülés addigi legerősebb gesztusa köthető, de az európai építkezés sohasem látott mélysége is az egységes belső piac, majd az euró létrehozásával, Németország, és végső soron Európa újraegyesítésével. Most, hogy Kohl, ez az óriás nincs többé, nehéz nem észrevenni bizonyos párhuzamosságokat egyfelől az elhunyt és utóda, Angela Merkel pályája, másfelől a német-francia kapcsolatok akkori és jelenlegi helyzete között. Ha szeptemberben negyedszer is kancellárrá választják, Merkel be fogja érni a nagy elődöt, aki megszakítás nélkül 16 éven át vezette Németországot és Mitterranddal együtt a saját képére formálta az Európai Uniót.

11 komment

Címkék: Németország Merkel Macron Kohl

Brit kilépés: Gyalog-galopp

2017.06.11. 11:33 Gyévai Zoltán

A brit konzervatívok bemutatták, hogyan lehet rövid időn belül kétszer belépni ugyanabba a folyóba. Egy évvel David Cameron orbitális tévedése után, aminek a Brexit lett a következménye, utódja, Theresa May is totálisan elszámította magát. Az előrehozott választásoktól azt remélte, hogy erős mandátumot kap a brit kilépés öncsonkító változatának, a „durva Brexitnek” a kitárgyalására. Ehelyett meggyengült pozícióban, béna kacsaként ülhet tárgyalóasztalhoz az EU-val, és alighanem búcsút inthet mindannak, amire felesküdött. Úgy látszik, hogy a brit konzervatívok kezébe nem való a kártya. Rendre befaragnak, ha 19-re lapot húznak.

Szólj hozzá!

Manchester után, de mi előtt?

2017.05.26. 17:11 Gyévai Zoltán

Néhány napja Manchesterben ismét áldozatokat szedett a fékevesztett terror, és ne legyenek illúzióink, Európában sajnos nem ez volt az utolsó véres merénylet. Még elviselhetetlenebbé teszi a fájdalmat, hogy ezúttal gyerekek voltak a célpontok. Párizs, Brüsszel, Nizza, Berlin, London és most Manchester. Vajon hol lesz a következő?

7 komment

Címkék: merénylet terrorizmus manchester dzsihadisták

Miért szurkoljon az EU Emmanuel Macron sikeréért?

2017.05.15. 11:07 Gyévai Zoltán

Egy mondás szerint csak egy rosszabb dolog van annál, ha az EU-ban olajozottan működik a német-francia motor. Ha nem működik olajozottan. A múltban bevett szokásnak számított, hogy Németország és Franciaország vezetői minden egyes EU-csúcs előtt egymás között eldöntötték, hogy mi legyen jó Európának. Ez a hozzáállás joggal irritálta a többi, kisebb tagállamot. Hogy a gyakorlatban mégsem mindig érezték nagyhatalmi diktátumnak, annak az volt az oka, hogy Bonn (majd később Berlin) és Párizs gyakran szögesen ellentétes alapállásból közelítettek meg egy-egy kérdést, és ezért valahol leképezték az EU akkori sokszínűségét.

Szólj hozzá!

Címkék: Franciaország Macron

Macron győzelme és Európa visszatérése

2017.05.08. 06:15 Gyévai Zoltán

Egy jópofa twitter üzenet szerint az emberek vasárnaponként már nem a templomba járnak, hanem választani. Aztán a szavazás után imádkoznak.

Tizenkét évvel ezelőtt a holland és a francia választók az EU alkotmányos szerződésének leszavazásával adták az első kijózanító pofont az akkor még a bővítés eufóriájában élő Európai Uniónak. Ezután olyan kanosszajárás vette kezdetét, amiből Európa máig nem volt képes magához térni. A történelem furcsa igazságtételeként most éppen a hollandok és a franciák kínálják a reményt azok számára, akik még hisznek az európai eszmében, és szertefoszlathatják az EU közeli meggyengülésére és a Nyugat hanyatlására spekulálók álmait.

9 komment

Címkék: Franciaország Le Pen Macron

Hol tart Brüsszel után a CEU ügye?

2017.05.01. 19:28 Gyévai Zoltán

Eltérő értelmezések láttak napvilágot arról, hogy múlt szombaton milyen eredménnyel is zárult Orbán Viktor „beidézése” az Európai Néppárt elnökségéhez, és ennek milyen hatása lesz a CEU jövőjére. Annál is inkább, mert a megbeszélés után minden résztvevő a saját verzióját adta elő, ahogy ilyenkor szokás: „hazabeszélt”. A CEU-ügy politikai és jogi dimenziójának összefonódása is fokozhatja a zavart a fejekben, ami az ügyben aktivitást mutató pártok és intézmények eltérő szerepével függ össze.

15 komment

Címkék: orbán európai bizottság EPP CEU

Brüsszel vs Orbán: van-e új a Nap alatt?

2017.04.14. 10:19 Gyévai Zoltán

Egy magas rangú EU-politikus egyszer úgy jellemezte a magyar miniszterelnököt, mint egy gyorshajtót, aki ha 160 kilométer/órás sebességnél lefotózzák, rögtön visszakapcsol 140-es tempóra. Persze még így is túllépi a megengedett sebességhatárt, de legalább nem megy fejjel a falnak. Az Európai Bizottság és általában az uniós intézmények az elmúlt hét évben nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a kurucos harcmodorral. Amikor nagyon felforrósodott körülötte a levegő (például két éve a halálbüntetésről szóló nyilatkozatok után), Orbán Viktor mindig kész volt engedményekre. Többnyire úgy, hogy nem kellett teljes visszavonulót fújnia.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán Magyarország CEU timmermans

Magyar öttusa – melyik EU-forgatókönyv a legjobb hazánknak?

2017.03.02. 12:57 Gyévai Zoltán

Az Európai Bizottság megtette a tétjeit (és sokak csalódására nem a tétjét) az EU jövőjéről szóló vitában, amikor öt eltérő forgatókönyvet vázolt fel az Európai Unió fejlődésére az elkövetkező években, egészen pontosan 2025-ig. Magyar szempontból természetesen az a legizgalmasabb kérdés, hogy vajon az öt opció közül melyik a legkedvezőbb hazánk számára, és milyen esély van ennek megvalósulására?

Szólj hozzá!

EP-elnökválasztás: hurrá, vesztettünk!

2017.01.18. 09:07 Gyévai Zoltán

Az Európai Parlamentnek csak a javára szolgálhat, hogy egy előre lekártyázott politikai alku helyett végül tiszteletreméltó demokratikus küzdelemben dőlt el január 17-én este a házelnöki poszt sorsa. A négy szavazási kör után kivívott győzelem sokkal erősebb legitimitást adhat Antonio Tajaninak, az Európai Néppárt jelöltjének, mintha csupán „fű alatt”, egy, a szocialistákkal két és fél éve megkötött, sokáig titokban tartott írásos megállapodás jóvoltából jutott volna az elnöki székbe. De, itt nem csak Tajaniról van szó, hanem az egész intézmény, és az abban meghatározó befolyással bíró, mérsékelt politikai pártok elfogadottságáról is.

tajani.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: európai parlament néppárt tajani pittella

Miért éppen Brüsszel?

2016.03.29. 20:56 Gyévai Zoltán

Ha a terrorcselekményekkel szemben nem is létezik 100 százalékos biztonság, az elmúlt egy hétben napvilágot látott információk alapján valószínűsíthető, hogy az eddig 35 halálos áldozatot követelő március 22-i brüsszeli merényleteket nagyobb odafigyelés, jobb információáramlás és koordináció mellett meg lehetett volna előzni.

A brüsszelihez hasonló véres terrorcselekmények száma csak töredéke azoknak az eseteknek, amelyeket idejében sikerült megelőzni Európában. Terrorizmus ellenes szakértőktől és politikusoktól gyakran halljuk, hogy 100 százalékos biztonság egyszerűen nem létezik. Szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb valahol felrobban egy bomba, vagy Kalasnyikovval ártatlan embereket mészárolnak le fanatikus szélsőségesek. 

Szólj hozzá!

Címkék: terror Brüsszel dzsihadisták

Ezért rossz hír a görög bedőlés a magyar kormánynak

2016.02.29. 22:43 Gyévai Zoltán

Ha a menekültválság alakulása számos szempontból a magyar miniszterelnök irányvonalát és választásait látszik is igazolni, a válságkezelési stratégia Orbán Viktornak legkevésbé tetsző elemét eddig nem sikerült alapjában megingatni.

Pedig az elmúlt hónapokban már úgy tűnt, hogy a már az EU-n belül tartózkodó menekültek tagállamok közötti szétosztása, ismertebb nevén a „kötelező menekültkvóta” ötlete látványosan kudarcot vallott. Hiába adta áldását a tagállamok többsége (négy ország ellenkezésén átlépve) tavaly szeptemberben az ideiglenes áthelyezési mechanizmusra vonatkozó javaslatra, a két év alatt megcélzott 160 ezer menekültből mostanáig alig több mint ötszázat vettek át Görögországtól és Olaszországtól a tagállamok.

Szólj hozzá!

Címkék: görögország merkel törökország menekültek Orbán

Tényleg felbomlik az Európai Unió?

2016.01.24. 21:04 Gyévai Zoltán

Valóban meg kell kongatni a vészharangot az Európai Unió felett, ahogy azt az utóbbi napokban egyes európai és hazai médiumok teszik? Meggyőződésem, hogy a modern Kasszandráknak nem lesz igazuk. Ahogy akkor sem volt, amikor alig egy évvel ezelőtt az euró végét jósolták. Az EU bedőlésében hívők legnagyobb tévedése, hogy optikai csalódás áldozatai. Egyébként valóban létező és valóban súlyos válságtünetek pillanatnyi hatása alá kerülve csak a jéghegy megtépázott csúcsát látják, és nem látják a felszín alatt magát a jéghegyet, amit Európai Uniónak neveznek. Alábecsülik továbbá az EU válságokkal szembeni ellenállóképességét, és a tagállamok között mára kialakult erős kölcsönös függőséget, amit az Unió testesít meg. De, az EU-t sújtó válságok természetének meg nem értése is szerepet játszik a katasztrófaelméletek terjedésében, amelyek manapság egyébként is divatosak, és főleg, az ilyen hírekre szívesen „rákattintanak” az olvasók.

1 komment

Címkék: menekültek portfolioblogger Schengen EU jövője Brexit

Néhány tény és gondolat a menekültkvótákról

2015.05.17. 20:48 Gyévai Zoltán

A Tanúból ismert Virág elvtárs szavait idézve, „csapásokat adunk és csapásokat kapunk, az élet nem habostorta Pelikán”. Még az Európai Unióban sem az. Rég megszokhattuk már, hogy az EU tagállamai számára addig érdekes és lényeges az Unión belüli szolidaritás, amíg ők ennek a szép eszmének a haszonélvezői. Hála Istennek, Magyarország a térség más országaival egyetemben több, mint egy évtizedes tagsága során eddig többnyire az előnyeit élvezte az EU-n belüli szolidaritásnak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy elsősorban az uniós költségvetésbe nettó befizető országok adófizetőinek pénzéből milyen sok beruházás valósult meg az utóbbi években Magyarországon. A szolidaritás azonban kétirányú utca, ami néha sajnos nem felénk lejt.

illegal-migration-eu.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: szolidaritás menekültek menekültkvóták

A görög dilemma: unortodox fordulat egy ortodox országban

2015.02.01. 01:23 Gyévai Zoltán

Európa a görög választásokat követő helyzet megítélésében láthatóan két részre szakadt. Az élesen megszorítás és trojka-ellenes Sziriza párt hatalomra kerülését sokan - főleg a bal- és a szélsőbaloldalon - egy gyökeres fordulat jelének, a demokrácia győzelmének és a társadalmi igazságosság eszméjéhez való visszatérésnek tekintik az európai politikában. Mások ezzel szemben attól tartanak, hogy az új görög kormány felelőtlen magatartásával veszélybe sodorja a kiigazítás eddigi törékeny eredményeit, „szabadságharcos” módjára fityiszt mutat a görög gazdaság hitelezőinek és – ahogy öt évvel ezelőtt is - destabilizálja az egész eurózónát.

download_2_.jpeg

5 komment

Címkék: görögország euró unortodox sziriza

A nap, amikor kidőlt a csontváz Juncker szekrényéből

2014.11.09. 18:58 Gyévai Zoltán

Az elmúlt napokban új értelmet nyert az a korábbi kijelentés, miszerint Európa megújításához új vezetőkre van szükség. Az uniós vezetők és az Európai Parlament által az Európai Bizottság élére választott Jean-Claude Junckerről már hónapokkal ezelőtt is tudni lehetett, hogy nem igazán felel meg ennek a kritériumnak. Ha valakinek kétsége volt efelől, akkor figyelmébe ajánljuk a luxemburgi adóparadicsom természetrajzáról a nemzetközi sajtóban megjelent leleplezéseket.

27_juncker_r_w_LRG.jpg

7 komment · 1 trackback

Címkék: adócsalás adóelkerülés luxemburg juncker

Az EP-meghallgatások eddigi tanulságai

2014.10.05. 19:17 Gyévai Zoltán

Eléggé lagymatagon indult, aztán a hét közepén drámai fordulatot vett a Juncker-bizottság leendő tagjainak európai parlamenti meghallgatása. Tizenkét biztosjelölt viszonylag problémamentes átvilágítását követően szerda délután „elszabadult a pokol” amikor a képviselők gyors egymásutánban Jean-Claude Juncker négy protezsáltjának, a brit Jonathan Hillnek, a cseh Vera Jourovának, a magyar Navracsics Tibornak és a spanyol Miguel Arias Canete-nek is „sárga lapot” mutattak fel annak jeleként, hogy ilyen vagy olyan okból nem találták meggyőzőnek a teljesítményüket.

Szólj hozzá!

Címkék: navracsics európai bizottság juncker Moscovici Jourová Canete

Milyen biztost és milyen tárcát Magyarországnak?

2014.07.21. 23:18 Gyévai Zoltán

Egyesek a Rubik-kocka kirakásához, mások egy rendkívül bonyolult mátrix vagy Excel-táblázat összeállításához hasonlítják azt a kihívást, ami Jean-Claude Junckerre, az Európai Bizottság megválasztott elnökére vár, amikor megszámlálhatatlan szempont figyelembevételével megpróbálja majd felosztani a különböző felelősségi területeket a tagállamok által kijelölt biztosok között.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán navracsics andor juncker reding

Juncker sapkája és a „compromis a la belge”

2014.05.29. 21:27 Gyévai Zoltán

A sajtó és a közvélemény számára a száraz és technokrata uniós politikai döntések sivatagában valóságos oázis az az ötévenként rendszeresen elérkező pillanat, amikor új vezetőket választanak az EU-intézmények élére. Ilyenkor szabadjára lehet engedni a fantáziát, szép összeesküvés-elméleteket lehet gyártani, és még izgalomba is lehet jönni attól, ha a tagállamok egyik vagy másik jelöltön látványosan összekülönböznek. Most is javában zajlik a találgatás, hogy az EP-választásokból győztesen kikerült Európai Néppárt (jobbközép) hivatalos elnökjelöltje, Jean-Claude Juncker, vagy esetleg valaki más ülhet majd be José Manuel Barroso november elsején megüresedő székébe.

Szólj hozzá!

Címkék: európai bizottság juncker

Hogyan változtatta meg a bővítés az Európai Uniót?

2014.05.01. 23:00 Gyévai Zoltán

Az EU-tagság 10-ik évfordulóján számos írás foglalkozott a bővítés újonnan belépő országokra és Magyarországra gyakorolt hatásaival. De talán érdekes egy pillantást vetni arra is, hogy a 2004-ben kezdődött, majd 2007-ben és 2013-ban folytatódott keleti nyitásnak milyen következményei voltak az Európai Unió egészére nézve. Megerősödve került-e ki az EU a történelmi bővítésből, vagy éppen ellenkezőleg: azoknak lett igazuk, akik féltették a projekttől a régi közösséget? Attól tartva, hogy jóval nagyobb létszámmal, ráadásul a gazdaság és a demokrácia fejlettsége szempontjából nem azonos szinten lévő új tagokkal alacsonyabbra kell, hogy helyezze majd a lécet, netán lemondjon az ambícióiról. Az eredeti EU-t konzerválni kívánó nosztalgikusoknak ugyanakkor minden egyes bővítésnél szembe kellett nézniük ezzel a dilemmával, hiszen minden létszámnövekedés megváltoztatta az addigi közösséget.

2 komment

Címkék: bővítés

A trónok harca, avagy a bizottsági elnökválasztás

2014.04.06. 19:45 Gyévai Zoltán

Rohamosan közeleg az európai parlamenti voksolás napja, amelynek minden eddiginél meghatározóbb szerepe lesz az Európai Bizottság következő elnökének kinevezésében. Vagy inkább a megválasztásában. Az Európai Parlament ugyanis az EU-szerződés szövegében hagyott kétértelműséget a saját szája íze szerint értelmezve ügyes manőverezéssel elérte (legalábbis ez a szilárd meggyőződése), hogy José Manuel Barroso utódjáról az EU történetében először nem zárt ajtók mögött, hanem az európai választók demokratikus akaratnyilvánításának figyelembe vételével döntenek majd.

Szólj hozzá!

Címkék: európai parlament európai bizottság Bizottság elnöke EP-választás

NATO: mit üzen a „viking” megválasztása?

2014.03.29. 16:41 Gyévai Zoltán

A NATO következő főtitkárának kijelölése ismét igazolni látszik egy régi tételt: soha nem az a befutó, aki a verseny elején annak látszik. Hivatalosan sokáig csak egyetlen politikus pályázott a dán Anders-Fogh Rasmussen helyére, akinek megbízatása szeptemberben jár le az atlanti szervezet élén. Franco Frattini korábbi olasz külügyminiszter és uniós biztos, aki azonban egy ideje már a partvonal mellől figyeli a nagypolitikát, és nem válik előnyére, hogy azelőtt Silvio Berlusconi bizalmi emberének számított. Rajta kívül a belga védelmi miniszter Pieter De Crem lobbizott még a színfalak mögött (és időnként előtt) az illusztris állásért, de ő igazi támogatás nélkül önjelöltnek számított. Hosszú időn keresztül Radek Sikorski, a karizmatikus lengyel külügyminiszter is a titkos favoritok közé tartozott, ám róla már egy ideje köztudott, hogy inkább Catherine Ashton helyére pályázik az Európai Külügyi Szolgálat élén.Jens_Stoltenberg_2_4117114a.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: NATO Stoltenberg Európai Külügyi Szolgálat

A „reset” 2.0 Putyin előadásában

2014.03.18. 20:15 Gyévai Zoltán

Ahogy az várható volt, a Nyugatéval szögesen ellentétes olvasatát adta a Krím félsziget bekebelezésének közel egyórás keddi beszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök. Putyin szózata azonban elsősorban nem is az aktuális mondanivalója miatt figyelemreméltó, hanem a Szovjetunió megszűnése óta eltelt időszak értékelése és a jelenre, illetve a jövőre vonatkozó víziója miatt.

putin.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Oroszország Ukrajna Putyin

A félreismert olasz valóság

2013.03.02. 23:11 Fóris György

A jelenlegi olasz patthelyzet megítélésekor továbbra is sokan abból indulnak ki, hogy az olasz az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, rengeteg tartalékkal és erőforrással, nem utolsó sorban EU-viszonylatban is tekintélyesnek számító ipari súllyal, valamint komoly alkalmazkodási képességgel. Valójában az olasz gazdaság mintegy tíz év óta (tehát a válságtól függetlenül) folyamatos lejtmenetben van, csak a piac erről sokáig ugyanúgy nem vett arányosan tudomást, miként hosszú ideig a görög gazdaság megalapozatlanságát, vagy az euró rendszerhibáit is ignorálta. Versenyképessége és termelékenysége csökkenő, a külpiacokon az elmúlt 10-15 évben az egyik legnagyobb globális piacvesztést szenvedte el. 2000-2008 között, amikor alapvetően „piaci béke” volt, olcsó volt a hitel, könnyű volt fejleszteni, az olasz gazdaság egésze csak évi 1 százalékos növekedésre volt képes. Ezzel ugyan elérte azt, hogy a korábban 120 százalékot is elérő államadósság 2008-ra már lement 104 százalékra, ám a válság éveiben ez nagyon gyorsan vissza is ugrott a korábbi 120-ra, idén pedig már a 130-at közelíti.

Szólj hozzá!

Berlin-London tengely?

2012.11.26. 10:17 Fóris György

A múlt heti EU-csúcs talán legfontosabb tanulsága az volt, hogy Angela Merkel – egyelőre? – semmi szín alatt nem engedi elszigetelni David Cameront, és nem kíván a brit kiválásra ösztönözni. Majdnem biztos, hogy nem kis részt ezért is állították meg a vonatot pénteken, a brüsszeli pénzosztó EU-csúcson – amit ugyan formálisan a levezető elnök, Herman Van Rompuy tett, de aligha Merkel egyetértése nélkül -, mert az akkor prezentált kormányzati álláspontok fényében a brit pozíció lényegében kibékíthetetlennek tűnt a nagy többséggel. Ami viszont reális veszélyként vetítette előre a brit vétót, de legalábbis a brit bűnbakságot. Márpedig egy ilyen fejlemény távolabb mutató önmozgása nagyságrendekkel súlyosabb problémákat ígért - legalábbis bizonyos (például német) olvasatokban -, mint az, hogy halasztódik-e a megállapodás az új hét eves EU-keretköltségvetésről.

David Cameron egyszerűen olyan helyzetbe manőverezte magát már a csúcs előtt, hogy abból szinte nem látszott jó kiút. (Tanulságos volt figyelni arcát a csúcsot megelőző „családi fotó” készítésénél: talán a legfeszültebb volt mind között.) Dilemmája abból állt, hogy vagy kitart a drasztikus vágást követelő álláspontja mellett, de akkor jó eséllyel egyedül marad, és akár még Nagy-Britannia „leszalámizása” is beindulhat az EU-ból, vagy enged, de akkor otthon lehetetlenül el. Szóval vagy az EU-t veszíti el (máris), vagy az országot. Ezt ismerte fel Merkel, amikor – magányát enyhítendő – csatlakozott mellé lényegében ugyanolyan súlyú követeléssel, (30 milliárd eurós vágással, holott néhány nappal korábban még azt nyilatkozta, hogy valószínűleg sikerül majd áthidal „azt a néhány milliárdot”, ami az álláspontok között van). És e felismerés nyomvonalán haladt Van Rompuy, amikor még a részletekben elmérgesedő vita beindulása előtt felfüggesztette az ülést. (Egy apró zárójel: a másnapi nemzetközi sajtó visszatérően a tárgyalások „összeomlásáról” beszélt, aminek bizonyítéka szerintük, hogy az EU vezetői „két nap alatt sem tudtak” közös nevezőre jutni. Ezek az emberek egy jó címért egyszerűen figyelmen kívül hagyták azt a kurta tényt, hogy az EU-huszonhetek nettó alig 5 órát tárgyaltak csúcs-keretek között. Végül is csütörtökön egész nap mindenki csak Van Rompuy-jal találkozott kétoldalú alapon, a csúcs akkor még el sem kezdődött. Az esti plenáris alig egy órás volt, aztán péntek délig megint minden delegáció visszavonult az új papírt elemezni. Érdemi vita csak valamivel péntek 12 óra után kezdődött, amit alig 4 órára rá az ülés elnöke már fel is függesztett.)

Visszatérve a “brit kérdésre”: az eset láthatóan tágabb, és sokkal nagyobb jelentőségű politikai kontextusba helyezte a közvetlen pénzosztás kérdéskörét. Persze, fontos, hogy kinek hány milliárd jut, vagy mennyit fizet, még inkább az, hogy erről mielőbb szülessen megállapodás. De még fontosabb – német szempontból mindenképpen -, hogy miként alakul az európai integráció (és azon belül az euró) sorsa. A brit probléma elgennyedés ebbe kezdett túlságosan belefolyni, történetesen most a pénzosztó értekezleten keresztül.

Merkel és csapata jól látható elszánással halad egy mainál sokkal integráltabb Európai Uniós képlet felé, sokak szerint lényegében a német föderáció egyfajta európai szintű reprodukcióját célozva meg. És elég világosan látják azt is, hogy mindennek megvalósulásához milyen lehetséges lépések vezethetnek, élükön mindjárt a három hét múlva esedékes EU-csúcs döntéssel egy leendő európai egységes bankfelügyelet megteremtéséről. Mindennek folyamatába egy drámai szakítás Londonnal ma nem férne bele. Három hét múlva Cameron még mindenképpen kormányfője lesz a pénzpiacok menedzsmentje szempontjából egyáltalán nem lényegtelen szereplőnek számító brit királyságnak. És a bankfelügyelet megalkotása nem „eurózóna-döntés” lesz, hanem a mind a 27 tagország egyetértése kell hozzá.

Nem, nincs arról szó, hogy Merkel megszerette volna az EU-politikában többnyire mindenben fékező brit politikát. Még kevésbé annak - integrációs továbblépés helyett éppen, hogy egy sor területen „újranacionalizálást” akaró - cameroni változatát. Valamikor hosszabb távon – például, ha majd 2015-ben a brit nép egy népszavazáson úgy dönt -, minden felet és körülményt alaposan felkészítve valószínűleg Berlin támogatni tudná, ha nem is az azonnali teljes brit kiválást, de például az érdemi tagsági státusz egyoldalú és önkéntes csökkentést. De nem most, és nem azonnali konfliktusokon keresztül. Sokkal súlyosabbak a mai tétek.

Mellesleg szólva: a lehetőleg minél nagyobb vágás a közösségi kiadásokban persze a német érdekektől sem idegen. (Bár az eredeti német álláspont megállt a GNI 1 százalékánál, ami alig másfél tucat milliárddal kevesebb csak annál, amit Van Rompuyék eredetileg az asztalra tettek.). Mindenesetre azzal, hogy Berlin itt egy kicsit megtámogatta Londont, saját szempontjából kárt nem okozott, cserébe talán valamelyest szelídített egy potenciális ellenkezőn a decemberi csúcson.

Ebbe illesztve célszerű nézni a pénteken történteket. Amibe természetesen szerepet játszott az is, hogy valóban nagyon sok tagország egyelőre nagyon eltérő állásponton van ma még a végső pénzosztási arányokat illetően. De önmagában ez az efféle konferenciák elején mindig így van. A vízválasztót most a brit probléma jelentette.

Más kérdés, hogy mindettől persze még erős túlzás a történtek fényében azonnal „Berlin-London tengelyről” beszélni (jelentésekben ez sem éppen ritka). Aligha húzhat azonos irányba a bankuniót, közös gazdasági kormányzást és végső soron valamiféle európai politikai uniót akaró német politika, a közösségi hatáskörök radikális visszaszorítását zászlajára tűző szigetországéval. Pillanatnyi érdekközösségről volt itt inkább szó, aminek érdemi hasznát persze majd csak a jövő mutatja meg (ha lesz egyáltalán..). 

Szólj hozzá!

„Teljes kudarc!” - Tényleg?

2012.11.23. 08:27 Fóris György

A legolvasottabb magyar internetes szolgáltatás szerint „teljes kudarccal” kezdődött csütörtökön az újabb pénzosztó EU-csúcs. Úgy látszik nem ugyanazon találkozó megkezdését – mert csütörtök éjjelig igazából csak erről volt szó – követtük amúgy ugyanazon sajtóközpontból. A mi benyomásunk ugyanis az volt, hogy szokatlanul ügyes és hatékony rendezéssel láttak ezúttal munkához.

A szerző bizonyítékul azt hozta fel, hogy lám, mintegy három órás késéssel kezdtek, és nem közeledtek az álláspontok. Aki már látott EU-csúcsot – ha csak a sajtóközpontból is… -, az tudja, hogy bonyolult és sokszor kiszámíthatatlan játékról van szó. Főként, mióta a Lisszaboni Szerződés kiparancsolta a miniszterelnökök mellől az addigi segítő(ke)t, és most már minden főnök maga van, nem egyszer meglepve saját delegációját is a teremből kiszűrődő fejleményekkel. Mindez hatványozottan igaz a mindenkori hétéves keretköltségvetéseket kihordó csúcsokról. 

Veterán tudósítók jól emlékeznek még arra, ahogy hét éve harmadnap hajnalban, tizenhárom éve meg reggel 7 órakor (!) szállt csak fel a fehér füst. Ráadásul úgy, hogy legutóbb csaknem egész nap a többnyire tétlen delegációk szobáikban malmoztak, miközben a soros elnökség „kétoldalú gyóntatást” folytatott néhány „problematikus” tagországgal. Teszem hozzá: a média többnyire még ezek tartalmáról sem tudott, és a sajtóközpont kétezer újságírója hosszú órákat találgatással, meg egymás interjúvolásával töltött. Határozottan bölcsebbnek tűnt most az a módszer, hogy az Európai Tanács állandó elnöke előre vette a kétoldalú megbeszéléseket – legalábbis első körben -, és csak utána nyitotta meg a plenáris csúcstalálkozót. Hogy közben egy-két órával csúsztak? Aki akar, láthat ebben kudarcot, de a dolog olvasata lehet éppenséggel az alaposabb előkészítés is.

Nem kevésbé hasznos újítás volt, hogy – szemben a korábbi évek gyakorlatával – az elnök nem kényszerítette arra a résztvevőket, hogy éjfélkor kezdjenek reggelig tartó vitát, vagy legalább egy „tour de table”-t (asztal körüli színvallást) az ülés elején kiosztott újabb javaslatról. Ami után az ideges és fáradt résztvevők néhány órára visszavonulhatnak, hogy aztán annál összetörődöttebben és kialvatlanul találkozzanak hamarosan megint. Mindez most egészen másként volt: az új papírt (mert született ilyen a kezdésre!) csak kiosztották, majd az ülést Van Rompuy mindjárt fel is függesztette, hogy mindenki emészthesse a benne foglaltakat, és csak másnap délre hívta össze az ülést megint. Amivel legalábbis nagyobb esélyt adott annak, hogy mindenki kellően megérlelt állásponttal, és ráadásul relatíve kipihenten ül majd neki a tényleges alkudozásnak.

Merthogy ebben a fázisban már csak azért sem közeledhettek az álláspontok, mivel a tényleges ülés igazából még el sem kezdődött. Az első körös „gyónás” pedig közismerten mindenkinél a kiinduló tétek minél hangosabb bemondásából, nem pedig engedmények adásából áll.

És persze azt is csínján kell kezelni, ami az új papíron van. Rutinos tárgyalók tudják, hogy a huzakodás elején senki nem rakja le az összes kártyáját. Igazából a sajtószobában az volt a benyomás, hogy Van Rompuy csupán megkevert néhány lapot, de azt arra jól, hogy ahol kell, ott mozduljon valami – például kisebb engedmény téve az agrárpolitika finanszírozásában, vagy a kohéziós alapoknál -, vagy lökjön egy kicsit egyes országok tárgyalási pozícióján (mondjuk konkrét módszert felvetve a „túlzott” lengyel bevételek behatárolására). 

A sajtónak a munka így sem ért véget (az első napra) éjjel kettő előtt. De minden más forgatókönyvvel már együtt köszönthették volna az új napot. Már csak ezért is, legalábbis média-hálátlanság leszólni egy ilyen nyitányt. Főként, hogy a tényleges munka és a tényleges eredmény (vagy eredménytelenség, mert persze ez is benne van a pakliban) még csak eztán esedékes. 

5 komment · 1 trackback

Címkék: korrektség csúcstalálkozó