Eltérő értelmezések láttak napvilágot arról, hogy múlt szombaton milyen eredménnyel is zárult Orbán Viktor „beidézése” az Európai Néppárt elnökségéhez, és ennek milyen hatása lesz a CEU jövőjére. Annál is inkább, mert a megbeszélés után minden résztvevő a saját verzióját adta elő, ahogy ilyenkor szokás: „hazabeszélt”. A CEU-ügy politikai és jogi dimenziójának összefonódása is fokozhatja a zavart a fejekben, ami az ügyben aktivitást mutató pártok és intézmények eltérő szerepével függ össze.
A következtetések levonása előtt lássuk az ismertté vált tényeket.
1. Az Európai Néppárt vezetősége – ezt a párt szóvivője által elmondottakból tudjuk – arra kérte a magyar miniszterelnököt, hogy lényegében feltétel és további vita nélkül fogadja el az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárás elindításakor kifejtett jogi érveit, és egy hónapon belül terjesszen elő egy tervet arról, hogyan kívánja ezzel összhangban módosítani a felsőoktatási törvényt. 2. Az EPP részéről azt is hangsúlyozták, hogy az akadémiai szabadság szellemében a CEU tevékenységének semminemű korlátozását nem tartják elfogadhatónak.
Az EPP szóvivője szerint Orbán Viktor a megbeszélésen erre, az első pont „maradéktalan teljesítésére” tett ígéretet. A miniszterelnök és segítői ezt cáfolták. Szerintük a miniszterelnök csak arra vállalt garanciát, hogy kész lesz figyelembe venni és végrehajtani a Bizottsággal folytatandó jogi vita eredményeit. Azaz, a magyar álláspont szerint szó sem lehet a Brüsszel által a felsőoktatási törvénnyel szemben kifejtett jogi érvek kritikátlan elfogadásáról. Budapest pedig nem mond le arról a jogról, amit az uniós acquis mindenkinek biztosít: hogy megvívja a jogi vitát az igazáért Brüsszellel.
Az természetesen nagyon fontos, hogy pontosan mi is hangzott el a tárgyalóteremben. De a két állítás között feszülő különbséget viszonylagossá teszi, hogy a felek nem ugyanabban a dimenzióban fogalmazták meg az álláspontjukat. Az EPP, amely egy politikai párt, értelemszerűen egy politikai pozíciót fogalmazott meg, ami a párt tagjaként a Fideszre és annak vezetőjére is vonatkozik. Orbán Viktor ezzel szemben a saját szempontjából érthetően jogi kérdésként tekint az ügyre, ahogy egyébként az uniós jog őreként az Európai Bizottság is.
A kérdés politikai és jogi dimenziója nem teljesen esik egybe. Miközben az előbbi a CEU „békén hagyásával” egy politikai elvárást támaszt a kormány felé, addig a Bizottság által elindított jogi eljárás konkrétan nem az egyetemre, hanem egy magyar törvényre vonatkozik. Brüsszel formailag nem egy egyetemet véd a vitában, hanem egy, az uniós (és a nemzetközi) joggal szerinte több okból sem összeegyeztethető törvény kiigazítására szólított fel. Ettől természetesen az egész eljárásnak még lehet célja a CEU (és az oktatási szabadság) megóvása.
Mit ér az egész politikai hacacáré, ha egyszer a magyar kormánynak szíve-joga az egyébként ellene indult jogi eljárásba kapaszkodni? Nem keveset. Politikai szinten ugyanis (és ez jelen esetben a Fidesz pártcsaládját jelenti) meghúztak a kormányfő számára egy határvonalat. Úgy kell rendeznie a vitát a Bizottsággal, hogy a CEU túléljen és semmi se korlátozza a működését. Ha ehhez hozzátesszük, hogy legalábbis a Bizottság szerint az eljárásban kifejtett jogi érvei a módosított felsőoktatási törvény alapjait érintik (így annak a biztosítását is, hogy a CEU továbbra is kiadhasson amerikai diplomát – http://www.bruxinfo.hu/cikk/20170426-a-felsooktatasi-torveny-alapjait-vette-celba-brusszel.html)., akkor ez a folyamat végeredményét illetően eléggé kategorikus elvárás.
Az már más kérdés, hogy a felek hogyan jutnak el erre a kívánt eredményre. Az EPP szerint jó lenne, ha Budapest gyorsan cselekedne, de a kormányt védi az EU jogállama. Ilyen értelemben nem látok érdemi különbséget a néppárt által reklamált kiigazítási terv és a Bizottságnak adandó magyar válasz között. Lényegében egyről és ugyanarról van szó. Az már más kérdés, hogy a kormány várhatóan nem fog kapitulálni és megpróbál majd érvelni Brüsszellel. Az EPP meg egy hónap múlva (ez a határidő a válaszra) vagy felhúzza emiatt a szemöldökét, vagy – ami valószínűbb – nem, és hagyja a maga medrében folyni az eljárást.
Egy dolog ugyanakkor leszűkíti a kormány mozgásterét térben és időben is. Az a politikai elvárás, ami egyértelműen a CEU mellett tette le a voksot. A múlt hét eseményei mindenesetre érdekes betekintést adhattak abba, hogyan is képzelik el az EU-ban a Magyarországgal kezdeményezett politikai párbeszédet.
