Címkék

adócsalás (1) adóelkerülés (1) alibi (1) állatvédelem (1) alteregó (1) andor (1) barroso (3) bikaviadal (1) Bizottság elnöke (1) bővítés (1) Brexit (1) Brüsszel (1) brüsszel (1) cameron (1) Canete (1) CEU (2) corrida (1) csúcstalálkozó (1) diktátorok (1) dzsihadisták (2) elnökség (1) energia (3) EPP (1) észak afrika (1) euró (3) európai bíróság (1) európai bizottság (5) Európai Külügyi Szolgálat (1) európai parlament (2) euroszkeptikus (1) EU jövője (1) finnek (1) finnország (1) fizimiska (1) forrás (1) Franciaország (2) gáz (1) görögország (2) igazi (1) Jourová (1) juncker (4) kartell (1) kétsebesség (1) kína (1) Kohl (1) korea (1) korrektség (2) közel kelet (1) kvótaper (1) Le Pen (1) luxemburg (1) Macron (3) maghreb országok (1) Magyarország (2) manchester (1) mediterrán térség (1) menekültek (4) menekültkvóták (2) merénylet (1) Merkel (1) merkel (3) Moscovici (1) NATO (1) navracsics (2) Németország (1) néppárt (1) orbán (4) Orbán (1) orosz (2) Oroszország (1) paktum (2) pittella (1) plusz (1) portfolioblogger (1) putyin (1) Putyin (1) reding (1) sajtóebéd (1) sajtóreggeli (1) sajtóvacsora (1) sarkozy (2) Schengen (1) solana (1) spájz (1) Stoltenberg (1) strasbourg (1) szakmai (1) sziriza (1) szolidaritás (1) szóvivő (1) tajani (1) támogatás (1) teljesítmény (1) terror (1) terrorizmus (1) timmermans (1) törökország (1) újságíró (1) Ukrajna (1) unortodox (1) választások (1) versenyképesség (1) Címkefelhő

twitter

Facebook

Friss topikok

A görög dilemma: unortodox fordulat egy ortodox országban

2015.02.01. 01:23 Gyévai Zoltán

Európa a görög választásokat követő helyzet megítélésében láthatóan két részre szakadt. Az élesen megszorítás és trojka-ellenes Sziriza párt hatalomra kerülését sokan - főleg a bal- és a szélsőbaloldalon - egy gyökeres fordulat jelének, a demokrácia győzelmének és a társadalmi igazságosság eszméjéhez való visszatérésnek tekintik az európai politikában. Mások ezzel szemben attól tartanak, hogy az új görög kormány felelőtlen magatartásával veszélybe sodorja a kiigazítás eddigi törékeny eredményeit, „szabadságharcos” módjára fityiszt mutat a görög gazdaság hitelezőinek és – ahogy öt évvel ezelőtt is - destabilizálja az egész eurózónát.

download_2_.jpeg

A jelenlegi helyzet előidézésében mindenkinek megvan a maga felelőssége. Ami a hitelezőket illeti, utólag belátható, hogy túlzásba vitték a gazdasági megszorításokat, és alábecsülték azoknak a reálgazdaságra és a növekedésre gyakorolt negatív hatását. A tömeges leépítések, a bér- és nyugdíjcsökkentések és a közberuházások egyidejű befagyasztása oly mértékben visszavetette a növekedést, hogy az államadósság mára a GDP 175 százalékára emelkedett.

A görög társadalomnak a szükségesnél talán nagyobb szenvedéseiért azonban csak részben terheli a felelősség az új athéni vezetés által az ördögnek lefestett trojkát. Egy ország politikai kultúráját, demokráciájának érettségét ugyanis az is minősíti, hogy amikor a helyzet úgy hozza, mennyire képes igazságosan szétteríteni a társadalom különböző rétegei között a drasztikus kiigazítás terheit. Ahogy az az európai partnerektől ugyancsak mentőövet kapó Írországban történt, ahol a közteherviselés kultúrája elviselhetőbbé tette a kiszolgáltatottabb csoportok számára az áldozatokat.

Ugyanez a legnagyobb jóindulattal sem mondható el az egyébként összehasonlíthatatlanul súlyosabb válságban lévő Görögországról, ahol az egymást követő kormányok az öt éve tartó válságkezelés alatt sem tudták, vagy nem akarták arányosan bevonni a terhek viselésébe a kivételezett helyzetben lévő érdekcsoportokat, szükségszerűen a szegényebb szociális rétegek nyakába zúdítva ezzel az átalakítás minden baját. A Szirizának abban teljesen igaza van, hogy ez így nem mehet tovább. De erről nem a trojkát kell meggyőznie.

Tragikus tévedés áldozata lehet ugyanakkor az új görög vezetés, ha tényleg elhiszi, hogy a hitelezők által Athénra ráerőltetett gazdasági terápia, és nem pedig az évtizedeken át folytatott felelőtlen és fenntarthatatlan gazdaságpolitika Görögország minden bajának az eredője. Sajnos a görög lakosság nagyobb része mintha elhinné, hogy a Szirizával majd vissza lehet térni a régi „antik” világba, amikor az emberek sokkal jobban éltek annál, amit a gazdaság teljesítménye indokolt volna. Ehhez annak is köze lehet, hogy a társadalom erkölcsileg nem fogadja el, hogy áldozatokat hozzon ugyanazoktól, akik romlásba vitték az országot. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a görögök szemében a rájuk kényszerített intézkedések illegitimek, azokat részben teljesen szükségtelennek tartják.

A görög politikában bekövetkezett „unortodox” fordulat azonban más szempontból is formabontó. Komoly feszültséget kelt ugyanis a demokrácia nemzeti és európai értelmezése között. Ha úgy tetszik, a nemzeti szuverenitás és az európai (jelen esetben eurózóna-beli) politikai unió között. Amíg a tagállami, így a görög választások az európai politikai fősodorral, jelen esetben a hiteleket nyújtó országok közös akaratával szinkronban lévő eredményt hoztak, addig nem volt különösebb probléma. Az új görög kurzus azonban most a görög néptől kapott demokratikus felhatalmazására hivatkozva újratárgyalná a 245 milliárd eurós kölcsön nyújtásának feltételeit, ideértve az adósság egy részének az elengedését. Ez a követelés azonban figyelmen kívül hagyja a partnerországoknak az adósság visszafizetése mellett szóló érdekeit, amelyek a görögökéhez hasonló demokratikus folyamatokat és döntéseket tükröznek.

Mi történik akkor, ha nemzeti szuverenitásának egy jelentős szeletéről az euró kedvéért lemondó ország lakossága fellázad a „klub” döntése ellen, és egy hasonlóan gondolkodó pártot segít a hatalomra? Az ellentét persze feloldható lenne, ha a görögök csődöt jelentenének és kilépnének az EU-ból (jogilag az eurózónából nem lehet kilépni, csak úgy, ha az EU-ból is távozik egy ország). Ezt viszont nyílván nem akarják. Így viszont el kell fogadniuk, hogy a közös pénz, közös demokráciát, a demokrácia európai szinten való megosztását is jelenti. Egyébként nem csupán görög kérdésről van szó. A demokratikus dilemma a hitelezők oldalán is megjelenik. A német alkotmánybíróság például elvileg alkotmányellenesnek minősíthette és elmeszelhette volna a más euróövezeti partnereknek nyújtott, de végső soron az egész euró megmentését célzó hitelcsomagokhoz való német hozzájárulást.

A monetáris politika EKB-hoz rendelésével és a tagállami költségvetési politikák egyre markánsabb európai szintű ellenőrzésével mára lényegében olyan helyzet állt elő a valutaövezetben, hogy az egyes országok demokratikus keretei egyre kevésbé képesek felülbírálni az európai szinten hozott döntéseket. Ez természetesen fokozottan érvényes egy olyan tagállam esetében, amelyik vastagon el van adósodva mások felé. A görög és az európai demokrácia között a választások után kialakult aszimmetria, és az ebből fakadó feszültségek megítélésem szerint újra időszerűvé teszik a gazdasági és pénzügyi unió (EMU) félkész építményének a befejezését, és azon belül is a politikai unió lábának a megtervezését (az EMU négy pillére: a pénzügyi vagy bankunió, a fiskális unió, a gazdasági és a politikai unió). De, legalábbis a kérdésnek nem a távolabbi jövőbe való kitolását.

A politikai uniónak éppen azokat az ellentmondásokat kellene részben kezelni, amelyek az európai szinten hozott döntések (a szuverenitás európai szintre való fokozott átruházása) és azok demokratikus legitimitása, elszámoltathatósága között feszülnek. A február 12-i informális EU-csúcson egyébként ez a téma is napirenden lesz. A görögországi változások után kialakult helyzet, ha lehet még aktuálisabbá teszi ennek a kérdésnek a végiggondolását.

 

Gyévai Zoltán

BruxInfo főszerkesztő

5 komment

Címkék: görögország euró unortodox sziriza

A bejegyzés trackback címe:

http://bruxelles.blog.hu/api/trackback/id/tr897128749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ludovikás Levente 2015.02.01. 22:05:16

Hát igen, az a bizonyos néplélek, amit nehéz volna megtagadni

A görögöknek jó lett volna a komenizmus, de nem azt kapták a történelemtől, nekünk nem kellett, mégis jutott belőle doszt. Mert a nagyhatalmak egymás között így állapodtak meg

Most is a nagyhatalmak fogják eldönteni, hová tartozzanak a gyepűn élő népek. Ukránok, görögök, arabok, tíz- meg azázmilliónyian. Kérdés, ki fog annyi pénzt betenni a kalapba, ami elég a csóringerek hadának?

Advanced Flight 2015.02.01. 23:13:50

Igen, kicsit olyan ez az EU, mint amikor (tudom, kicsit sántít a hasonlat, de a lényeget visszaadja) a társasház közgyűlésén demokratikusan eldönti a nagy többség, hogy ezentúl kizárólag a Kovács család fogja takarítani a lépcsőházat.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.02.02. 05:39:40

"(jogilag az eurózónából nem lehet kilépni, csak úgy, ha az EU-ból is távozik egy ország"

Ezt kétlem.

igazi Ténytár 2015.02.02. 06:10:29

@Advanced Flight: Ha a többi lakó fizeti Kovácsék fizetését és vagy példánál maradva lakáshitelét - ami nélkül csórok lennének - akkor mi is a baj?

Különösen úgy, hogy a görög Kovacsek hitelét/ életszínvonalát a náluk sokkal szegényebb Tóthék is fizetik!

igazi Ténytár 2015.02.02. 06:15:45

@ "jogilag az eurózónából nem lehet kilépni, csak úgy, ha az EU-ból is távozik egy ország"

NEM IGAZ!

Olyannyira, hogy éppen azért toltak beléjük a milliárdokat eddig, hogy NEHOGY KILÉPJENEK!

Az ugyanis precedenst jelenthetne másoknak hogy a munka (=reform, kovetkeztese jo gazdasagpolitika) helyett a trükközéssel próbálkozzanak (=kilépünk, leértékeljük a penzunket igy versenykepesebbek leszunk, plusz, a hitelezok is vesztenek rajta).

Szvsz kolosszális hiba volt!

Persze a nemetek attól féltek, hogy akkor a spanyolok, portugálok, olaszok is így tesznek és akkor
1, kisebb lesz a Eurozóna, kisebb a világpolitikai erejük.
2, rosszak elmennek, Euró árfolyama egeik szaladhat.