Címkék

adócsalás (1) adóelkerülés (1) alibi (1) állatvédelem (1) alteregó (1) andor (1) barroso (3) bikaviadal (1) Bizottság elnöke (1) bővítés (1) Brexit (1) brüsszel (1) Brüsszel (1) cameron (1) Canete (1) CEU (2) corrida (1) csúcstalálkozó (1) diktátorok (1) dzsihadisták (2) elnökség (1) energia (3) EPP (1) észak afrika (1) euró (3) európai bíróság (1) európai bizottság (5) Európai Külügyi Szolgálat (1) európai parlament (2) euroszkeptikus (1) EU jövője (1) finnek (1) finnország (1) fizimiska (1) forrás (1) Franciaország (2) gáz (1) görögország (2) igazi (1) Jourová (1) juncker (4) kartell (1) kétsebesség (1) kína (1) Kohl (1) korea (1) korrektség (2) közel kelet (1) kvótaper (1) Le Pen (1) luxemburg (1) Macron (3) maghreb országok (1) Magyarország (2) manchester (1) mediterrán térség (1) menekültek (4) menekültkvóták (2) merénylet (1) Merkel (1) merkel (3) Moscovici (1) NATO (1) navracsics (2) Németország (1) néppárt (1) orbán (4) Orbán (1) orosz (2) Oroszország (1) paktum (2) pittella (1) plusz (1) portfolioblogger (1) Putyin (1) putyin (1) reding (1) sajtóebéd (1) sajtóreggeli (1) sajtóvacsora (1) sarkozy (2) Schengen (1) solana (1) spájz (1) Stoltenberg (1) strasbourg (1) szakmai (1) sziriza (1) szolidaritás (1) szóvivő (1) tajani (1) támogatás (1) teljesítmény (1) terror (1) terrorizmus (1) timmermans (1) törökország (1) újságíró (1) Ukrajna (1) unortodox (1) választások (1) versenyképesség (1) Címkefelhő

twitter

Facebook

Friss topikok

Finn sárgalap

2011.04.18. 14:49 Fóris György

2008-ban sokan riogattak egy újabb nagy gazdasági válság visszatértével, és nyomában hatalmas társadalmi felfordulások veszélyével. Tömeges méretekben az utóbbi végül elmaradt. Ám egyre több jelenség arra utal, hogy a politikai válság csupán búvópatakként alámerült egy időre, most viszont egyre több helyen – meglehet, módosult formában, de - mégis felszínre tör. A maga nemében ennek eminens megnyilvánulása az „Igazi Finnek” sokakat megriasztó előretörése a hétvégi finnországi választáson.

 
Annak idején az EU-integrációban hívők számára az ír gazdasági összeomlás azért jelentett nagy csalódást, mert előtte évtizedeken át az „ír gazdasági csoda” számított az egyik integrációs siker-sztorinak. Lám, egy ország, amelyik Európa nyugati perifériájáról az unió (akkor még EK) szegény rokonaként csatlakozott a klubhoz, három évtized alatt elérte, hogy gazdasági növekedésben lepipálta a legtöbb nagy tagtársat is. Csak hát az innovatív ötletek gazdasági, pénzpiaci fegyelmezetlenségekkel, hibás pénzügyi döntésekkel is párosultak, amik most – ki tudja mennyi időre – maguk alá temetni látszanak az innovatív évek gyümölcseit. 
 
Mindez azonban még csak csalódás volt. Az igazi sokkot nem kevesek számára az jelentette, amikor kiderült, hogy az innovációs szempontból másik – még nagyobb – siker történetnek számító finneknél meg a politikai tolerancia és támogatás készül végzetesen megroppanni a kulcsfontosságú EU-projektek (mindenekelőtt az euró megerősítése) iránt. Az EU-prioritásokhoz képest a finn érdekeket hangsúlyozottan előbbre soroló Igazi Finnek berobbanása ugyanis éppen ezt vetíti előre. Kormányalakítási lehetőséghez ugyan – igaz, kevesebb, mint 2 százalék híján csupán – nem jutottak még, de az általuk képviselt nacionalista gazdaságpolitikai szempontok aligha lesznek eleve ignorálhatóak. Első lehetséges áldozatul sokan máris a portugáloknak szánt leendő EU-mentőcsomagot emlegetik, miután Finnországban egy ilyen intézkedéshez a parlament döntése is szükséges, márpedig az „igazi finnek” helyből elutasítják az egész „kimentősdit”. A koalíció-képes – eddig ellenzékben ülő – szociáldemokrata párt pedig komoly változtatásokat követel a majdani EU-mentőöv tényleges tartalmában. 
 
Finnország évekig azért volt mintaállam, mert a finn föld volt az első, ahol nemcsak beszéltek, de idejekorán tettek is azért, hogy a gazdaság, a tudomány, a kutatás és a fejlődés tényleg innovatív legyen, elérve, hogy minimális népességgel és kedvezőtlen földrajzi fekvéssel is világméretekben is húzóágazatot teremtsenek. Tekintsünk most el attól, hogy éppen mostanra e húzóágazat zászlóshajója – a NOKIA – is megroggyant, ennek gyökerei ugyanis sokak szerint inkább hibás vállalatvezetési stratégiához, semmint a gazdasági válság kényszeréhez nyúltak vissza. A fontosabb jelenség, hogy eközben tehát a háttérben a „józan finnek” körében ilyen átütő mértékben tudott teret nyerni az integrációs megoldásoktól elforduló, áldozatvállalásokat elutasító, finn szempontokat abszolutizáló tömeghangulat (amibe amúgy a migrációs-ellenesség is beleértendő). 
 
Mindez főként azért nagyon figyelemre méltó, mert ezzel egyúttal az ír (görög, portugál) összeomlás politikai ellenpólusa is manifesztálódik. Az előbbieknél a gazdasági válságban összeroppant évtizedes hibás gazdaságpolitika bűnhődik. Az utóbbinál mások hibáinak – illetve a mindezt kikényszerítő integrációs mechanizmusoknak – a tolerálása lehetetlenült el oly mértékben, hogy ez immár politikai földcsuszamlást vetít előre. 
 
A jelenség lehetne szomorú, ha csak a finnekre korlátozódna. De riasztóvá válik, ha szembenézünk azzal, hogy igen sok tagországban hasonló, populizmus felé szorító jelenségek ütik fel a fejüket. Gondoljunk a legutóbbi francia közvélemény-kutatásra, amelyik a szélsőséges Nemzeti Font jelöltjét hozta ki lehetséges győztesnek a következő elnökválasztásra. Vagy a görögök megsegítését dühödten elvető németországi megnyilvánulásokra. A szlovák kormány elutasító döntésére, hogy az utóbbiban Szlovákia egyáltalán részt vegyen. A bármilyen „kimentéseket” többnyire bíráló holland közvélekedésre. És messze még a sor vége. 
 
Mindez riasztó, csak éppen nem feltétlen meglepő. Amikor 2008-ban kipukkadtak a buborékok, és lépten-nyomon mindenki az 1929-es válság rémképével ijesztgetett, a gyors és erőteljes makrogazdasági intézkedések sora végül kivédte a hajdani „Nagy Válságot” követő társadalmi megrázkódtatásokat. Ám ez a védelem sokak szerint inkább csak halasztás volt. A pénzpiaci, banki válság átnövését egy általános gazdasági válságba valóban sikerült elkerülni a hirtelen a gazdaságokba öntött több száz milliárdos kormányzati tőkeinjekciókkal. De már akkor tudni lehetett, hogy ez a több száz milliárd előbb-utóbb hiányozni fog. 
 
Korábban egy-két százalékos költségvetési deficit is uniós üggyé tudott válni. Most hirtelen ennek többszörösét gyűjtötte össze a tagországok többsége, a válság miatt átmenetileg közmegegyezéssel tolerált módon. De ha a hivatalos közmegegyezés egy időre tolerált is, a piacok nem volt ilyen kegyesek, és lecsaptak az amúgy is gyenge, vagy hibás gazdasági alapokon blöffölő periférikus tagokra. Erre válaszul vált elsődleges EU-követelménnyé a bajbajutottak megsegítése, illetve mindenki más felé (is) a mielőbbi gazdasági-fiskális konszolidáció. Ami pedig csak növekvő megszorításokkal lehetséges. 
 
Az állandó és erőteljes áldozatkövetelés viszont óhatatlanul kitermeli a politikai elégedetlenséget, mégiscsak felszínre hozva a 2008-ban még elfojtott társadalmi feszültségeket, csak éppen más formában. Ennek látványos szimptómái most az „igazi finnek”. És csak remélni lehet, hogy marad még elegendő – akcióképes – „igazi európai” is hozzájuk képest.

Szólj hozzá!

Címkék: választások finnország igazi finnek

A bejegyzés trackback címe:

http://bruxelles.blog.hu/api/trackback/id/tr912836805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.